Ha nehéz az elválás – A csecsemő- és a kisgyermekkori szeparációs szorongás

Ha nehéz az elválás – A csecsemő- és a kisgyermekkori szeparációs szorongás

Miért sír a kisbabám, amikor kilépek a szobából? Meddig normális az, hogy nem tud békésen elköszönni a bölcsiben, oviban? A csecsemő- és kisgyermekkori szeparációs szorongás gyakran okoz bizonytalanságot és aggodalmat a szülőkben. Mi áll a jelenség hátterében, meddig tekinthető egészséges jelenségnek, és mi az a pont, amikor már kell foglalkozni vele? Mit tehetünk azért, hogy gyermekünk biztonságban érezze magát ebben az érzékeny időszakban? Ha szeretnél szakszerű, de szeretetteljes megközelítést hallani a szeparációs szorongás enyhítéséről – akkor jó helyen jársz.

Azt a jelenséget, amikor egy csecsemőnek/kisgyermeknek a kötődési személytől, gondozójától való elválás következtében meginog a biztonságérzete és stresszhelyzetbe kerül, szeparációs szorongásnak nevezzük. Ez egy teljesen természetes lélektani folyamat, és egyben a gyermek fejlődésének része is. Körülbelül nyolc hónapos korban veszi kezdetét és általában 18 hónapos korra elmúlik. Megjelenése azt jelzi, hogy a kicsi már megértette, ő és az anyukája nem egy, hanem két külön személy, s mivel épp tanulgatja a helyváltoztatást, azt is felismeri, hogy el tud távolodni tőle. Ugyanakkor az még korántsem világos számára, hogy amit nem lát, az attól még nem tűnt el, és vissza fog térni. Ez az, ami félelmet kelt benne, és ennek a szorongásnak az elmúlásához a szülő – rövid időn belüli – visszatértének következetes megtapasztalása fog elvezetni.

Mitől marad tartós az elválási nehézség?

- amikor a bizalom sérül

Előfordul azonban, hogy a családi működés, élethelyzet, vagy akár egy váratlan esemény következtében a kicsi bizalma nem tud teljesen felépülni. Ez akkor fordul elő, ha túl hosszú ideig van távol a szülőtől, és a szorongás kétségbeeséssé fokozódik. Ehhez elég lehet akár 1-2, számára elválási traumát jelentő esemény is. Nem ritka, hogy valaki több napos kórházi ellátásra szorul, kénytelen munkába állni, akkor is, ha a baba/kisgyermek erre nem készült még fel. Az is lehet, hogy az édesanya egyszerűen nagyon szeretne ott lenni egy számára fontos eseményen és bízik benne, hogy ha rosszul is érzi magát a gyermek ebben a helyzetben, majdcsak túl lesz rajta. Erre meg is van minden esély! De az, hogy ez mikor tud valóban elsimulni a gyermek lelkében, attól függ, hogyan kezeljük a helyzetet.

Megelőzhető-e, enyhíthető-e a fennmaradt szeparációs szorongás?

Egyrészt, ha van rá mód, érdemes felkészíteni a gyermeket az elválásra. Nem mindegy, hogy mennyi idős a gyermek, és milyen hosszú időt fog nélkülünk tölteni. Ha két-három napra megyünk el, arra nyilván több időt kell fordítani megelőzőleg is, fokozatosan növelve a külön töltött időt. Mindenképpen számára biztonságot jelentő személyre kell bízni a távolmaradás időszakára. Főként kezdetben érdemes vele kapcsolatban lenni, hogy jelezni tudjon, ha a kicsi nagyon nyugtalan lenne és gyorsan vissza tudj érni. A cél az, hogy a gyermeknek minél több pozitív tapasztalata legyen, ne terhelje túl érzelmileg a külön töltött idő. Ugyanis a negatív tapasztalatok vezetnek el oda, hogy a gyermek tiltakozni fog az elköszönéskor, és nem engedi el anyát, akár iskolás korban sem. Ez pedig értelemszerűen nincs jó hatással a személyiségfejlődésre, hiszen megnehezíti szociális kapcsolatok bővülését, ha például nem szívesen megy külön programokra, kirándulásra a kortársakkal.

Nagymama és unokája szeretetteljes pillanata

Mit tehetünk egy nehezen búcsúzó óvodásért, kisiskolásért?

Az óvodás korban fennmaradt fokozott ragaszkodás hátterében tehát nagyon gyakran korai elválási trauma áll. Ez nem hiszti, erről nem lehet erőszakkal leszoktatni, sőt, a szakszerűtlen kezelés a nehézség fennmaradásához vezet! A gyermek biztonságérzete sérült, parancsra senkinek nem tudnak megszűnni a félelmei.

A megoldásához azt fontos számba venni, történt-e olyan esemény, amikor a kicsinek hosszabb ideig el kellett szakadnia a szülőtől, ami megrémíthette őt. Ha előfordult, akkor ennek az esetnek a közös feldolgozása elengedhetetlen, amelyben sokat segíthet egy szakember. Legalább ennyire fontos, hogy megértően és türelemmel tudjunk lenni a gyermek felé az elváláskor. Ebben segíthetnek a közös kis rituálék, az átmeneti tárgyak, amiket mindig magánál tarthat. Ezek a kapcsolat folyamatos létezésének látható bizonyítékai a kisgyermek számára. Mindezeket egészen addig fenn kell tartani, amíg a gyermek magától „el nem feledkezik” róla. Ez jelzi ugyanis azt, hogy már nincs szüksége ilyen a mankókra, biztonságban érzi magát ezek nélkül is. Ha idő előtt elvesszük, a visszaesést kockáztatjuk. A vidám, de minimum nyugodt elköszönések és ugyanilyen újratalálkozások sorozata lesz képes felülírni a korábbi rossz emlékeket.

Mitől lesz "bátrabb" egy szorongó kisgyermek?

Bármennyire is szeretnénk, nem óvhatjuk meg a gyermeket minden nehézségtől. A lelki ellenállóképesség, azaz a reziliencia azonban nem is ettől fejlődik ki. A magabiztossághoz gyermeknek (és a felnőttnek is) azt kell megtapasztalnia, hogy az akadályokat képes legyőzni. A mi felelősségünk abban áll, hogy ezek az akadályok akkorák legyenek, hogy némi erőfeszítéssel a kicsi valóban meg tudja ugrani, ha pedig nem sikerült, utólag együtt gyógyítsuk be a sebet.

Természetesen a közösségbe való beszokás idején kisebb-nagyobb mértékben a legtöbb gyermekben fokozódik az elszakadástól való félelem. Ez az állapot azonban ideális esetben néhány hét alatt – az új gondozóval való biztonságos kötődés kiépülése után – rendeződik.
Az időn túl fennmaradt szeparációs szorongás hátterében természetesen más, kevésbé nyilvánvaló okok is meghúzódhatnak, ezért mindenképpen érdemes szakemberhez fordulni, ha a probléma tartósnak bizonyul.

Összefoglalva:

Mikor kezdődik és meddig tart a szeparációs szorongás?

A szeparációs szorongás általában 8 hónapos kor körül kezdődik és 18 hónapos korra legtöbbször lecseng. Ez egy természetes fejlődési szakasz, amikor a gyermek elkezdi megérteni a saját különállóságát.

Mit tehetek, ha a gyermekem nehezen búcsúzik az óvodában?

Segíthetnek a kiszámítható búcsúrituálék és az „átmeneti tárgyak” (pl. egy otthoni plüss vagy anya kendője), amelyek a biztonságot jelképezik számára. Fontos a türelem és a fokozatosság.

Mikor érdemes szakemberhez fordulni szeparációs szorongás miatt?

Ha a szorongás tartósan fennáll, akadályozza a mindennapi életet (pl. óvodás korban is intenzív), vagy ha korábbi elválási trauma áll a háttérben, érdemes szülő-kisgyermek konzulens segítségét kérni.

Képek: freepik, yoast