Bámulatos, hogy hat a kicsire a szülő mentalizációs képessége…

Tudd meg, hogyan segítheted a mentalizáció – azaz a szülői gondolatolvasó képességed- révén a gyermeked érzelemszabályozásának fejlődését, és hogyan támogathatod a csemetéd ebben a fontos tanulási folyamatban!

Mind a biztonságos kötődés, mind pedig az önszabályozó képesség fejlődése szempontjából kulcsfontosságú, hogy a szülők, különösen az édesanyák, képesek legyenek megérteni gyermekük érzelmi állapotát és megfelelően reagálni arra. A gyermekek érzelemszabályozása az egyik legfontosabb készség, amit már egészen kis korban érdemes fejleszteni.

A mentalizáció egy olyan pszichológiai fogalom, amely azt jelenti, hogy képesek vagyunk felismerni és megérteni a saját és mások gondolatait, érzéseit, vágyait és szándékait. Ez a képesség különösen fontos a szülő-gyermek kapcsolatban, hiszen segíthet a gyermek érzelmi és szociális fejlődésében, különösen az érzelemszabályozás terén.

A mentalizáció alapja, hogy megértsük, hogy mindenkinek vannak belső, szubjektív élményei – érzések, gondolatok, vágyak –, amelyek befolyásolják, hogyan viselkedünk a világban. Ezt a képességet már egészen kisgyermekkortól kezdve fejlődik, és segít abban, hogy az egyén képes legyen empátiával, figyelemmel és megértéssel viszonyulni másokhoz.

A gyermekek, különösen az újszülöttek és kisbabák, nem képesek még arra, hogy tisztában legyenek saját érzéseikkel vagy másokéival. Az édesanyák – és más gondozók – nagy szerepet játszanak abban, hogy segítenek a gyerekeknek felismerni és értelmezni ezeket az érzéseket. Ez a folyamat a mentalizáció. Kisebb-nagyobb mértékben mindenki birtokában van énnek a fontos képességnek: elég csak arra gondolnod, hogy amikor a gyermeked sír, ösztönösen, rögtön azon kezdesz töprengeni, mi válthatta ki. Megijedt vagy talán megütötte magát? Fáj valamije, esetleg éhes? Mi kell ahhoz, hogy a gyermeked megtanulja felismerni a saját érzelmi állapotait? Ehhez nélkülözhetetlen, hogy először te pontosan felismerd és a reakcióiddal, valamint a szavaiddal közvetítsd felé, amit ő érez. Például, ha úgy gondolod, azért lett nyűgös a kicsi, mert megéhezett, akkor abból, hogy erre válaszul enni adsz neki, esetleg még szavakkal is megerősíted, sokat teszel azért, hogy később ő is felismerje majd az éhségét, megtanulja kifejezni, és tudja, hogy az evés oldja majd meg a problémáját.

Sajnos fennáll az esélye annak is – főként, ha mi is elszenvedtük kisgyermekként, hogy nem értettek meg minket – hogy kevésbé fejlett a mentalizációs képességünk. Ez megnyilvánulhat például felnőttkori evés- vagy éppen az érzelemszabályozási zavarokban. De felfigyelhetünk erre akkor is, ha gyakran érezzük úgy, hogy nem értjük mi baja a kisbabánknak, miért nyűgösködik sokat. Az természetes, hogy időbe telik, míg az újszülöttel összehangolódunk. Nem reális elvárás önmagunkkal szemben az első hetekben a csecsemőnk minden sírásának okát tudni. Azonban az együtt töltött idővel arányosan a találati pontosság érezhetően kell, hogy javuljon! És, még ha úgy is érzed, elképzelésed sincs, mi baja lehet, mindenképpen próbáld megnyugtatni!
Ha egy kisbaba jelzéseit túl sokszor félreértelmezik, például a ha elfárad és a túlterheltségtől és sírni kezd, altatás helyett pedig újabb játékkal kínálják, akkor a baba nem tanulja meg összekapcsolni a fáradtság érzését az alvás szükségességével. A gyakori félreértések így önszabályozási-, jelen példánál maradva alvászavarokhoz vezethetnek. Ráadásul a biztonságos kötődési mintázat kialakulását is megnehezítik, hiszen a baba nem kapta meg a számára szükséges segítséget.

Ha fejleszteni szeretnéd a szülői gondolatolvasó képességed, a legegyszerűbb és legkézenfekvőbb módja, hogy gyakorold! Tedd fel magadnak minél többször a kérdést a nap folyamán: mit éreznék most az ő helyében? Próbáld magad minél többször az ő helyzetébe képzelni! Milyen lehet itt feküdni a pelenkázón, mit látnék ebből a szemszögből, fázna-e valamelyik testrészem, milyen hangok, illatok vesznek körül…
Játsszatok minél többet, merülj el az élményeiben, légy vele teljes figyelmeddel.
A másik mód, hogy a saját testérzeteidre fókuszálsz, ha csak pár másodpercre is, minél gyakrabban. Ha úgy érzed, nehézségeid vannak a kisbabád jelzéseinek értelmezésében, lehet, hogy az alapok hiányoznak: talán saját magadra is kevésbé figyelsz. Ha kell, állíts be emlékeztetőket, hogy naponta többször megállj és magadra irányítsd a fókuszt. Ha gyakorolsz, hamar szokássá válik, és ennek a gyermekeddel való kapcsolatodra hosszútávon is nagyon pozitív hatása lesz!