Az embercsecsemő más emlősökhöz viszonyítva éretlenül jön világra, majd élete első két évében rendkívül intenzív fejlődésen megy keresztül. Kiszolgáltatottsága miatt evolúciós szükséglete, hogy szoros érzelmi kapcsolatot – kötődést- alakítson ki szüleivel. E kötelék fontosságát szépen kifejezi, hogy D. Winnicott szerint önmagában csecsemő nem is létezik, ő csak az anyai gondoskodással együtt képzelhető el. Fejlődésének forrása is a kapcsolat, melynek minősége befolyásolja annak ütemét és irányát.
Egy újszülött napról-napra új kihívások elé állítja szüleit, s mivel mondanivalóját nem mindig könnyű megfejteni, bőven akad rá lehetőség, hogy félreértsék egymást. Ezek különböző kisiklásokat eredményezhetnek a baba viselkedésében, későbbi fejlődésében. A picik kezdetben csak nagyon kis mértékben képesek szabályozni saját viselkedéses állapotaikat. Az alvás, a nyűgösködés, a sírás és az ébrenlét optimális esetben kiszámítható módon követik egymást, ekkor a szülők könnyen felismerhetik a jelekből, mire van szüksége a babának, s megadva a kellő segítséget, észrevétlenül is fejlesztik a kicsi önszabályozó képességét.
A szülő, aki sikeresen ráhangolódott csecsemőjére felismeri igényeit, s képes megfelelően támogatni a kicsit, válaszkészen reagálva. Ekkor a baba kiegyensúlyozott a mindennapokban. Előfordul azonban, hogy a picinek az átlagnál több segítségre van szüksége. Ha a viselkedéses állapotai között nem egyenletes az átmenet, például egyik pillanatban még nyugodtan játszik, majd teljesen váratlanul vigasztalhatatlan sírásban tör ki, vagy semmilyen szabályosság nem fedezhető fel az alvásigényében, azt jelzi, hogy még kevéssé fejlett önszabályozó képességgel rendelkezik a csecsemő. Ez esetben a legfőbb nehézséget az jelenti a szülőnek, hogy nehezen felismerhető, mikor fáradt el a kicsi, ezért az édesanya nem tudja, mikor próbálkozzon az altatással, s a túlingerlődött csecsemő az elsajátított stratégiáit sem tudja már alkalmazni önmaga lenyugtatására.
A túlzó, úgynevezett excesszív sírás, az alvási nehézségek, az etetési/gyarapodási problémák mind e viselkedési állapotok szabályozásának nehézségeihez köthetők. Az átmeneti megjelenésüket (néhány hét) a normál fejlődés részének tekintjük, ugyanakkor, ha nem múlik és a család életét negatívan befolyásolja, fontos, hogy igyekezzünk felderíteni az okokat, s megoldást keresni. Hozzávetőleg a családok 10-20%-a szembesül valamilyen önszabályozási (regulációs) problémával, mely akár több területen is megjelenhet egyszerre. Ezek felismerésében, a kiváltó okok feltárásában, s a zavar kezelésében érdemes szakértői segítségért egy integrált szülő-csecsemő/kisgyermek konzulenst felkeresni. Ezek a problémák ugyanis nem oldódnak meg maguktól, nem „növi el” a gyermek, s akár későbbi komolyabb pszichés zavarok forrásai lehetnek.
Forrás: Hédervári-Heller Éva: A szülő-csecsemő konzultáció és terápia, Animula, 2020;
Danis, I., Németh, T., Prónay, B., Góczán-Szabó, I., Hédervári-Heller, É. (Szerk.) A kora gyermekkori lelki egészség támogatásának elmélete és gyakorlata I., Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Kar 2020
Fotò: unsplash.com
