Máshogy fogod altatni a babád, ha ezt a 2 dolgot megérted
Bár sokan technikai kérdésnek tekintik, az, ahogyan altatod a babád valójában egy általad irányított idegrendszeri hangolás: ahol a te nyugalmad segít a kicsinek eljutni a pihentető alvásig. Milyen egyszerűen hangzik, ugye? Sokszor pedig mégsem az.
Azért nem, mert az elalvás – és ezt sokan túl rejtélyesnek tartják ahhoz, hogy elhiggyék -egyben képesség is. Pedig, ahogy idővel megtanuljuk ébren tartani magunkat, mikor arra van szükség (pl. iskola, munkahely, vezetés), úgy a nyugalmi állapothoz, az elalváshoz vezető utat is megtanuljuk végig járni. És, ahogyan az éberség fenntartását sem valami rideg, erőszakos tanítás árán tanultuk meg, úgy az elalváshoz szükséges képességekre sem így tesz szert a kisgyermek.
Hogy tanul meg elaludni a baba?
(sírás nélkül...)
Nézzünk egy szemléletes példát. Az elalvás sokban hasonlít a felöltözéshez. Az önállósodás mérföldköveinek tekinti őket a kultúránk, s él egy kép a fejünkben arról, mikor várjuk el a gyermektől, hogy képes legyen ezekre magától.
Az öltözködés esetében könnyebb dolgunk van, hiszen látjuk, elég ügyesen mozog-e már hozzá, észrevehetjük azt is, hogy felismeri-e, melyik ruhadarabbal mi a teendő. Az elalvás képességének fejlettségét abból tudjuk meghatározni, mennyi segítséget igényel a kicsi az álomba szenderüléshez, illetve, hogy az alvást megszakító mikroébredéseket követően képes-e önállóan visszaaludni.
Hiába nagyon széles a skála, mivel nincs kézzelfogható eszközünk az alvási képesség fejlettségének mérésére, sokszor irreális elvárásokat támasztunk a babánkkal szemben e téren. Sem az újszülöttől, de még az egyévestől sem követeljük meg, hogy öltözzön fel egyedül, mert teljesen nyilvánvaló, hogy nem képes még rá. Nem is attól várjuk a csodát, hogy mindennap mellé tesszük a ruhácskáit, hátha egyszer – ha eleget sír mellette – majd megtanulja. Ehelyett kezdetben a könnyen felvehető ruhadarabokat adunk a kezébe, mutatjuk, hova való, segítjük a mozdulatait. Fokozatosan tesz szert az öltözködéshez szükséges képességekre, gyakran olyan tevékenységek során, amiknek látszólag nincs is közvetlenül köze hozzá (megtanul fogni, fejlődik a nagymozgása, felismeri a különböző tárgyakat, pontosabbá válik a testsémája stb.).
Kulcsfontosságú a megfigyelés és a türelem
Hasonló fokozatosságra és türelemre van szüksége a babának az elalváshoz szükséges képességek fejlődéséhez is! Az első lépés, hogy megfigyeld meg, mekkora támogatás szükséges a kicsinek jelenleg az elalváshoz! Az újszülöttek többsége közvetlen testkontaktust, szoptatást igényel, ekkor érzi magát teljes biztonságban. Mivel az ilyen apró babáknak még nappal is sok alvásra van szükségük, jó szolgálatot tehet egy hordozókendő, amivel az édesanya is nagyobb mozgásszabadsághoz jut, s a kicsi is megkaphatja a vágyott közelséget. Emellett fontos, hogy a napi rutinnak része legyen olyan altatási helyzet is (az esti mindenképp!), ami a hálószobához kapcsolódik, hogy hosszú távon az ágy legyen az, amiről a kicsi az alvásra asszociál.
Az önszabályozás fejlődését támogatjuk a stabil, kiszámítható keretek megadásával: például este sötétített szobában csendesedünk le, ha megébred éjjel, ugyanott altatjuk vissza, és még véletlenül sem kezdünk el játszani. Az állandóság a legjobb barátunk: minél többször sikerül az elalvás egy visszatérő elemmel, legyen az egy dal, halk mesélés, egy mindenki számára kényelmes testhelyzet, simogatás, annál erősebben kapcsolódik össze az élmény az alvással a kicsi számára. Ezért fontos, hogy ne variáljuk ezeket túl gyakran, mert értelemszerűen megnehezítjük vele a baba dolgát és persze a sajátunkat is.
Optimális támogatással a legkönnyebb elaltatni a babád
Az elalvás támogatásában az igényszerintiség egyrészt abban ragadható meg, hogy pontosan észleljük a gyermek fáradtsági jelzéseit, s arra időben reagálunk. Másrészt fel kell ismernünk, milyen, és pontosan mennyi támogatást igényel a kisbabánk. Ha túl keveset vagy másmilyen segítséget adunk, a kicsi nem érzi magát biztonságban vagy elég komfortosan ahhoz, hogy álomba szenderüljön. Ha túl sokat adunk, akkor pedig nem kap teret rá, hogy fejlődhessen az önszabályozásban.
Szem előtt tartva a célt, ahogyan kisgyermekként majd az esti mese és a jóéjtpuszi után már nem jelent gondot lehunyni a szemét, tekintsünk folyamatként az oda vezető útra!
Ha úgy érzed, hogy rossz szokás rögzült a kisbabádban az alvás terén, jó ha tudod, a kicsik rendkívül rugalmasak és szerencsére gyorsan tudnak alkalmazkodni új helyzetekhez! Nincs veszve semmi! Gondold át, mi jelentene könnyebbséget neked, hogyan lenne komfortosabb az altatás! Kapcsolj hozzá a jelenlegi rutinotokhoz egy-két olyan elemet, ami hosszú távon is fenntartható fix pont maradhat. Ha néhány hétig következetesen használod, és a babád elfogadta, rögzült, megpróbálhatod rövidíteni a kényelmetlenné vált részvételt, majd apránként ki is iktathatod. Ne hagyd sírni a babád, nem kell perceket számolgatnod, csak figyeld a jelzéseit! Adj neki lehetőséget rá, hogy kompetensnek érezhesse magát az elalvása során! Nem biztos, hogy elsőre sikerül, ahogyan az önálló felöltözés sem. Sőt! De ha sohasem engeded, hogy mepróbálja, úgy a fejlődés sem valószínű. Nem okozol azzal sem törést a lelkében, hogy hagyod, kicsit belegabalyodni egy nadrág felhúzásába. Persze frusztráló, de bízz benne, hogy jelezni fogja, ha nem tud vele megbirkózni. Ugyanígy az ösztöneidre hallgass, s tudni fogod mikor van szüksége még egy pici segítségre.
Összefoglalva:
Mi a különbség az elaltatás és az elalvás támogatása között?
Az elaltatásnál a szülő „csinálja” az alvást (pl. intenzív ringatás), míg a támogatásnál egy keretet és biztonságos jelenlétet biztosít, amiben a gyermek képes fokozatosan maga elengedni az ébrenlétet.
Hogyan vezessük be az elalvást segítő rituálékat?
A rituáléknak egyszerűnek, ismételhetőnek és szeretetteljesnek kell lenniük. A cél a fokozatos lassulás, ahol a fizikai aktivitástól a belső csend felé haladunk, például halk beszéddel, dúdolással vagy lassú mozdulatokkal. Egyszerre lehetőleg egy elemen változtass csak a folyamatban és törekedj rá, hogy minden alvás előtt alkalmazd.
Mikor vegyük el a szopizást vagy ringatást az elalvásból?
Csak akkor érdemes ezen változtatni, ha az már a szülőnek megterhelő vagy a baba már nem alszik el közben. A változtatás titka a fokozatosság: ne csak elvegyünk egy mankót, hanem tanítsunk előtte újat (pl. simogatás), amíg a régi elhagyhatóvá válik.
Képek: freepik, yoast
