Ezért nem tud a baba elaludni segítség nélkül
A közhiedelemmel ellentétben az, hogy miért nem tud a baba egyedül elaludni, nem az elkényeztetésen vagy a rossz szokásokon múlik, hanem az állapotszabályozó képesség fejletlenségén: a csecsemő idegrendszerének érése egy folyamat, amely során a szülői válaszkészség és a koreguláció segítségével tanulja meg az alváshoz vezető utat.
Az újszülöttek egy fontos képességgel jönnek a világra: bizonyos mértékben befolyásolni tudják saját éberségi állapotukat. Ennek szemléletes példája, amikor zajban, tömegben látunk mélyen aludni egy kisbabát. Ő nem a zsibongás ellenére aludt el, hanem épp ez váltotta ki. Így védekezik az őt ért túl sok inger ellen: gyakorlatilag kikapcsol. Előfordul azonban, hogy a kicsi nem találja a saját kikapcsológombját.
Az, hogy a csecsemő milyen mértékben van az állapotszabályozó képességének birtokában, nagyon eltérő lehet. Ha az álmosság jeleit követően, az altatási kísérletek ellenére, a kicsi egyre nyűgösebb lesz, s a procedúra több mint fél óra, elalvási nehézségről beszélünk. Ez lelkileg és fizikailag is rendkívül kimerítő állapot a család számára! Aggodalmak támadnak bennük: nem beteg-e, megfelelően tud-e fejlődni, ha nem alszik eleget. Saját szülői önbizalmuk is meginoghat.
Az érett csecsemő, éberségi szintjét tekintve, hat, egymástól jól elkülöníthető viselkedéses állapottal jön a világra. Ezek közül három az alváshoz: mély alvás, a felületes alvás, a félálom; három pedig az ébrenléthez kapcsolódik: a nyugodt éberség, az aktív éberség (nyugtalanság), valamint a sírás. Jó esetben könnyen felismerhető, éppen melyik állapotban vannak, és szabályos ismétlődést mutatnak. Meglepő, de ezeket bizonyos mértékben már az újszülött is képes kontrollálni!
A mindennapi élet kihívásaihoz való alkalmazkodásunk az önszabályozó képességünk fejlettségén alapszik, melynek egyik igen jelentős területe az állapotszabályozás. Az alvás/altatás körüli nehézségek oka lehet, hogy a kisbabánk nehezebben boldogul az éberségi szintjének szabályozásával. Ha az egyik percben békésen szemlélődő csecsemő heves sírásban tör ki (anélkül, hogy bármi megijesztette volna), vagy nincsenek megfigyelhető alvásciklusai, gyanakodhatunk, hogy a kicsinek még nem elég érett az idegrendszere, s több szülői támogatásra van szüksége, hogy kiegyensúlyozott lehessen.
Ha nem tud elaludni az idegrendszer érettségén is múlik
Az idegrendszeri éretlenség – bár félelmetesen hangzik – kis mértékben nem ad okot aggodalomra. A babák többsége néhány hónap alatt sikeresen alkalmazkodik. A szülő feladata abban áll, hogy megfigyelje (segít, ha 2-3 napig akár le is jegyzi), mennyi időt tud jókedvűen ébren tölteni a kicsi, felismerje a fáradtság első jeleit. Ekkor szenzitíven reagálva segítse az ingerek mennyiségének csökkentését és megadja az ellazuláshoz, elalváshoz szükséges támogatást a babának.
A csecsemők igényei ebben is nagyon eltérnek, amit persze ki kell tapasztalni. Ugyanakkor, ha túl sokféle módszerrel próbálkozunk egy időben, könnyen összezavarhatjuk. Ne feledjük, hogy a gyermek tapasztalat útján tanul, az állandóság segíti őt abban, hogy felismerje az altatási helyzetet, így könnyebben beazonosíthaja, milyen viselkedési mintát „kell most alkalmazni”. Ez azt jelenti, hogy mondjuk egy egyhetes időszakban 3 különböző módszernél többel ne nagyon kísérletezzünk, és lehetőleg, legalább az esti fektetés mindenképpen a hálószobához kötődjön.
A válaszkész gondoskodás alapja felismerni a gyermek igényeit, hogy hol tart az állapotszabályozó képessége fejlettsége, s ehhez igazodva megadni azt a segítséget (nem többet és nem is kevesebbet), amihez ha ő is egy icipicit hozzáad, képes lesz az el- és a visszaalvásra. Ezzel támogatjuk őt a leginkább a fejlődésben, s a biztonságos kötődési mintázat kialakításában.
Összefoglalva:
Miért „küzd” a baba az elalvás ellen, amikor láthatóan fáradt?
Ez nem tudatos ellenállás, hanem az éretlen idegrendszer jele. A túlfáradt állapotban termelődő adrenalin és kortizol miatt a baba szervezete „túlélő üzemmódba” kapcsol, ami fizikai képtelenné teszi az ellazulást.
Tanítható-e az önszabályozás az alvás során?
Az önszabályozás nem tanítható „módszerekkel”, hanem a szülői szabályozásból (társ-szabályozásból) alakul ki. A baba akkor tanul meg megnyugodni, ha sokszor tapasztalja meg, hogy a szülő megnyugtatja őt a nehéz pillanatokban.
Meddig normális a gyakori éjszakai ébredés?
Biológiai szempontból az éjszakai ébredés akár kisgyermekkorig is természetes lehet. A cél nem az ébredések teljes megszüntetése, hanem az, hogy az ébredések ne váljanak kétségbeesetté, és a visszalvás könnyen menjen.
