Veszekedés a baba előtt – így hat a baba alvására a konfliktus

Bár hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a gyereknevelési fáradtság szüli a feszültséget, a kutatások szerint a párkapcsolati konfliktusok hatása a baba alvására sokkal erőteljesebb: a szülők közötti feldolgozatlan viták közvetlenül koragyermekkori alvászavarokhoz vezethetnek.

Amikor egy csecsemő, kisgyermek életében valami nagyobb változás történik, esetleg traumatikus élmény éri, és az elalvása nehézkesebb lesz, vagy éjszaka nyugtalanabbá válik, könnyen következtethetünk az okra. Ritkán esik róla szó – mert még kevéssé elterjedt az a felfogás, hogy a kicsik milyen érzékenyen reagálnak szüleik pszichés állapotára.

„Én nem hiszek az ilyen ezoterikus dolgokban…” – hangzik a válasz. Elárulom, én sem! A szülő és csecsemőjének összehangoltsága egy kívülálló számára tűnhet misztikusnak. Aki viszont megéli, hogy megébred éjjel a babája előtt 10 másodperccel, hogy megérzi, mi fáj a síró gyermekének, vagy épp az „el kéne vinni pisilni” gondolat átsuhanása után 10 másodperccel a gyermek el is ázik, az tudja, hogy a kapcsolatnak ez a dimenziója szinte tapinthatóan valóságos! Ráadásul kölcsönös!

Igen, a babák ugyanilyen kifinomultan veszik a szüleik jeleit. Hogy kézzelfoghatóbb példát mondjak, gondoljunk a mimikára. A nézésnek a kommunikációban alapvető szerepe van. A csecsemő végtagmozásait csak korlátozottan uralja, a szemmozgató rendszere viszont érett! Ébren töltött idejében az arcról olvasást így tökéletesre tudja fejleszteni. A lelki történésink az arcunkra vannak írva, az elfojtott érzelmek és a szőnyeg alá söpört problémák is. A konfliktusoknak, ha meg is próbáljuk elrejteni a kicsik elől, az érzelmi lenyomata, a feszültsége ott lebeg körülöttünk, és hatással van a baba alvására is.

Így hat a gyakorlatban a feszültség a baba alvására

A párkapcsolati feszültségek, félelmeink, feldolgozatlan traumáink is közvetlenül befolyásolják reakcióinkat. A szülő, aki retteg a hirtelen csecsemőhaláltól, bemegy megnézni, hogy minden rendben van-e, a kicsi pedig jelzi, hogy igen, minden ok. Ha ez rendszeresen ismétlődik, s a szorongás folyamatos, a gyermek rátanul, hogy jelentsen.

A hormonális változások, egy rossz szülésélmény gyakran a házasélet kerülését hozza maga után. Ha nem is kerül kimondásra, könnyen beáll a családi egyensúly, mikor a baba az esti lefekvés után fél óránként-óránként hívja anyát, ezzel felmentve őt.

Természetesen vannak időszakok, amikor ez normálisnak tekinthető: a fogzás, a mozgásfejlődés, a szeparációs szorongás, és betegségek idején érthető, ha a kicsi gyakran megébred. De ha hónapokig minden este készenlétben kell állni és a családi működést ez negatívan befolyásolja, megoldást hozhat, ha szemügyre vesszük a saját érzéseinket, belső mozgatórugóinkat.

Ezen kívül a szülők korábbi veszteségélményei is különösen gyakran állnak az alvászavarok hátterében. „Szükségem van rád, ne hagyj egyedül!” üzeni mélyről a tudattalan, az igényt pedig kiszolgálja, aki a legközelebb áll hozzánk. Akkor is, ha a tudatos énünk aludni vágyik. A pszichénk üzen, s ha mi nem adunk neki hangot, megteszi a gyermekünk.

„Most azt mondod, én vagyok a hibás?!” Dehogy. Ez nem bűnbakkeresésről szól! Ha félünk valamitől, arról nem tehetünk. Vád helyett üzenetként tekints rá, amiben ott a fejlődés lehetősége!

Mit tehetünk? Az nyílt kommunikáció, az érzelmekről való őszinte beszélgetés a társunkkal, s ami legalább ilyen fontos: a gyermekünkkel meglepően gyors javulást is hozhat! Gyakoroljuk vele az első naptól a nyílt kommunikációt, így elkerülhetjük, hogy a kicsinek kelljen magára vállalnia terheinket, s testi tünetekkel, pl. alvászavarral küzdve jelezze vissza, teendőnk van Önmagunkkal!

Összefoglalva?