Miért nem játszik el egyedül a baba?
“Miért nem játszik egy percig sem nélkülem?? Így nem tudok semmit csinálni, szalad a lakás, ebéd sehol, a vasalás már rég csak hiú ábránd… Hol rontottam el?”
Tömören: sehol! A szeparációs szorongás egy megkerülhetetlen állomása a személyiségfejlődésnek, ugyanakkor megnehezíti a mindennapokat. A jó hír, hogy a ha megfelelően kezeled, néhány hónap alatt jelentősen csökken az intenzitása.
Amíg a kisgyermek jól és biztonságban érzi magát, a figyelmét a világ felfedezésére irányítja, játszik, szemlélődik. Ebből az állapotból viszont könnyen kibillen, ha valami kellemetlenség éri, esetleg megijed mert nem lát, sőt, a belső érzetei, például éhség vagy a kibújó fogak okozta fájdalom hatására. Ekkor bekapcsol az úgynevezett kötődési viselkedés, ami arra ösztönzi, hogy megnyugvást keressen a számára leginkább biztonságot jelentő személynél. Ezzel egyidőben a felfedező üzemmód háttérbe szorul, amíg a lelki béke helyre nem áll. Nem játszik tovább egyedül, sokkal fontosabb problémát kell megoldania, amihez szüksége van rád!
Mit tehetsz a biztonságos távolság növeléséért
Úgy kell ezt elképzelni mint egy libikókát: minél aktívabb a kötődési viselkedés, annál kevésbé tud a kisgyermek elmélyülten játszani, és fordítva: minél kiegyensúlyozottabb, annál jobban elmolyol.
És itt jön a titok! A felelősség kérdése… Ha anya azzal próbálkozik, hogy leteszi a kicsit egy kupac játék mellé és elosonsprintel, hogy összecsapjon egy lencsefőzeléket, egy szeparációs szorongása közepén lévő deddel, hát, talán kibontja a lencse csomagolását az első panaszig. A kapcsolat fenntartásáért itt a gyermek vállalja a felelősséget. A szülő eltűnt, egyértelmű, hogy meg kell keresni, vagy ide kell hívni!
Ha viszont a felelősséget tudatosan te vállalod, érezteted vele, hogy jelen vagy: fenntartod a kapcsolatot azzal, hogy beszélsz hozzá a játékához kapcsolódva, megjelensz mellette, mielőtt ő indulna a keresésedre és hozzáteszel egy építőkockát a készülő remekműhöz valószínű, hogy kicsit tovább fog tudni nélkülözni, és nem zökken ki teljesen az elfoglaltságából sem olyan hamar. Ehhez célszerű látó-/hallótávolságon belül maradni a babával. Ha valamit muszáj rögtön megcsinálnod, akkor vedd magad mellé, néhàny érdekes tárggyal. Így a főzelék is kész lesz. Egyszer biztosan.
Ahhoz, hogy a babád hosszabban játsszon el egyedül, persze gyakorolni kell, hogy pontosan ráérezz, mikor kell egy kis biztatás, és lesznek napok, amiket maximum egy jó hordozóeszköz fog megmenteni. A biztonságos távolság növeléséhez viszont elengedhetetlen, hogy minél kevesebb szeparációs stressz érje a kicsit.
Mindenkinél más praktika válik be, hisz egyedi az élettér, a kapcsolatotok, a lehetőségeitek. A fő üzenet, amit érdemes szem előtt tartani, mikor megoldást keresel, hogy a kapcsolatotokban te vagy a felnőtt! S ha magadra vállalod ennek folytonosságáért a felelősséget, azzal támogatod leginkább a kisgyermeked fejlődését, hiszen a játék számára a tanulás forrása. Mellékes pozitív hozadéka pedig az lesz, hogy egyre tovább tudja majd a figyelmét összpontosítani, közben pedig haladsz a tennivalókkal.
Fotó: pixabay.com
